24. fejezet

Aloha! ^-^  Esedezünk bocsánatotokért, amiért ennyit késtünk ezzel résszel. De jó volt látni, hogy ennek ellenére továbbra is sokan látogatjátok a blogot, valamint elértük a húsz feliratkozót! : )) Fantasztikusak vagytok! <3 Köszönjük szépen a támogatást és a visszajelzéseket is. : ) Reméljük most sem csalódtok bennünk és ezután sem fogtok. Ha már legalább egyszer elmosolyodtok miközben minket olvastok, már megéri ezt csinálni.  Éppen ezért örömmel vesszük, ha jelzitek a véleményeteket. ; ) Jó szórakozást! <3

Zayn szemszöge:

Fogalmam sincs, hogy bírtuk, de már a Toy Story második részét néztük DVD-n, Liam parancsára. Azon tanakodtam, hogy vajon miért nem vágtam még fel az ereimet és ástam el magamat valahova jó messzire… avagy miért nem tettem meg ugyanezt Liam-mel. A figyelem jócskán megcsappant már az első rész, első tíz percénél, kivéve persze mesekedvelő barátunkét, aki elvarázsolva ismételte a szövegüket a szereplőkkel együtt. Hihetetlen, hogy az összes mondatot tudja! Én mondom, ez már beteges! Visszatérve a „Hogyan öljem meg magam emiatt, a szar mese miatt” tervem Maya miatt hiúsult meg, aki végig odaadó figyelemmel kísérte a rajzfilme… Mi? Ez egy droid! Hogy képes ennyi ideig nézni ezt a borzadályt?! Na, de lényegtelen. Az egyetlen fontos dolog, ami miatt még képes voltam életben tartani magamat az Maya volt. És nem azért, mert átkarolhattam, nem azért, mert hozzám bújt, és még csak azért sem, mert néha végigsimíthattam puha bőrén. Az a bizonyos megmentő tényező a haja volt. Az az illat, te jó ég! Ahogy mélyet szippantottam a hajkoronájából, szinte kirázott a hideg. A mangó és a citrom keveréke igazán elképesztő illatot kreált, én pedig jókedvűen szippantottam be újra meg újra. Minden egyes szippantás csodás érzéssel öntött el, míg nem Maya megzavarta a pillanatot, mikor irányt változtatott és rám meredt értetlenül azokkal a gyönyörű, kékesszürke szemeivel.

-          Te meg mi a francot csinálsz? – suttogta olyan halkan, amennyire csak tudta. Ezek szerint ő is fél a mi kis Toy Story őrült Liam-ünktől.

-          H-hogy én? – néztem rá zavarodottan. – Én csak nézem a filmet. – mutattam a tévére. – Neked is azt kéne! – itt megillettem egy rosszalló pillantással és egy fejcsóválással, amiért nem tesz eleget Liam kérésének, noha ez pont fordítva volt. Ő persze csak faarccal bámult rám, mint hasonló esetekben mindig. Tipikus Maya…

-          Te szagolgattad a hajam! – pont olyan fejet vágott, mint aki most jött rá a turpisságra és elég érdekesen nézett rám, olyan „Te tényleg ennyire retardált lennél vagy csak tetteted?”-félével.

-          Igen… - szégyelltem el magam egy pillanatra, de csakis egy pillanatra, mert aztán hirtelen felcsillant a szemem. – Hol vetted a samponod? Van még belőle? Ugye ez mangó és citrom, ha nem tévedek? Adnál belőle nekem is? – faggattam, Maya viszont ugyanolyan értetlenül megrázta a fejét és csak utána válaszolt.

-          Igazam volt… reménytelen eset vagy. – majd visszafordult a tévé felé.

-          Shhhh!!! Nem hallom a filmet! – mordult fel Liam mielőtt még alkalmam lett volna visszavágni cserfes szájú Maya-nak.

Gyerünk Zayn gondolkozz! Mit tudsz csinálni, hogy el ne aludj? Mi a legjobb és legfeltűnőmentesebb tevékenység, amit ilyen esetben tehetsz? Dingdingding! (Villanykörte a fej fölött és mutatóujj az égbe emelve.) Megvan! Ami ilyenkor a legjobban lefoglal, az az emberek tanulmányozása. Menjünk szép sorban.

Kezdjük Louis-szal. Louis a telefonját bámulta, hol balra sandított, hol pedig jobbra. Amikor bal irányba nézett a képernyőn mindig szendén elvigyorodott, amikor viszont a jobb oldalra tekintett, szemei szó szerint szikrát szórtak… Aszta! De jól megfogalmaztam! Szemei szó szerint szikrát szórtak… csupa esz-betűs szó! Senki sem mondhatta volna jobban. Jó vagy Zayn, túl jó!  Fejben elégedetten, egy büszke vigyorral az arcomon bólogatni kezdtem a saját sikeremen, ami mint kiderült nem is csak fejben történt, mert amikor felpillantottam tekintetem összeakadt Maya-éval. Valószínűleg valamit mondani szeretett volna, de észrevéve a magamat dicsérő fejemet belé fojtottam a mondanivalóját, ugyanis tekintete megint átment „Mi a szar?”-ba és inkább visszafordult a tévé felé. Hirtelen gondolkodóba estem… Vajon most mennyire nézhet hülyének? Mondjuk már nem azért, de külső szemlélőként én is furcsállnám magamat… Deeee mivel én, én vagyok, ezért csak annyit mondok Who careeeees? Ilyen vagyok és így is milliók vannak odáig értem, amit természetesen nem csodálok. Ilyen külsővel és tehetséggel… khm… Na jó, elég a fényezésből, térjünk vissza Louis-hoz, mert nagyon elkanyarodtam. Tehát Louis és a mobil. Pontosan tudtam, mi folyik itt. Louis nemrég letöltötte Rachel twitter profilképét, amin Evan-nel vannak. Rachel a baloldalon van, Evan pedig a jobbon. Ergo ebből adódik az, hogy amikor meglátja Rachel-t, huncutul mosolyogni kezd, ám amikor tekintete átsiklik Evan-re, arca elkomorul, és mint azt mondtam, szemei szó szerint szikrát szórnak. – kuncogás – Hát ez még mindig full jó…

-          Srácok! Srácok! Figyeljetek, most jön a legjobb rész! Itt szabadítja ki Buzz Lightyear a többieket! Ééééés… Igen! Fuss Woody, fuss! – És akkor el is érkeztünk Liam-hez.

-          Júhú… - morogta Niall minden életkedv és jóindulat hiányában, amit Liam egy szigorú pillantással nyugtázott.

Tehát Liam, aki szemlátomást hasonlít a boltokban beszerezhető gülü plüssökre, akik a polcokról meresztik rád azokat a giga nagy szemeiket. Elég rémisztő tud lenni én mondom… Bandatársunk most úgy néz ki, mint egy ötéves kisgyerek, akinek betették a reggeli matinét és az teljesen elvarázsolja. Akkora áhítattal bámulta azt a filmet, mint ahogy Niall nézte anno Justin Bieber klipjeit a Youtube-on. Durva! És még ismétli is a film szövegét… Úgy fest, mint akit elvarázsoltak, esetleg, mint akit megszállt egy szellem… vagy ami még rosszabb… egy démon! Akárcsak a Paranormal Activity-ben. Felordítanék, hogy fusson, ki merre lát, de nem teszem, mert… - stop – ennél a résznél egy normális ember belekérdezne, hogy „Miért? Mert tudod, hogy a valóvilágban démonok nem is léteznek?”, a válaszom pedig „Nem.” lenne. Azért nem ordítok fel, mert ha megteszem, és tényleg igazam van, akkor először engem akarna kinyírni, amiért lebuktattam! Na még mit nem! Az én cuki nyakamat senki keze nem fogja eltörni! Gondolkodjunk már logikusan emberek! Az egyetlen megoldás, hogy csendben maradok a film végéig. Nem akarom megnézni, mit művelne vérengző Liam, ha nem így tennék. Lépjünk is tovább, mielőtt még elképzelem.

A következő páciensünk Zayn rendelőjében Niall Horan… és Maya? A kis sunyi! Végig azt hittem, hogy a filmet nézi! Na most jól átvert! Amit láttam az olyan volt, mintha a tévé előtt ülnék és a Kínos egyik részét nézném. Pontosan az egyik jelenetét játszották el, csak itt Maya volt Jenna, Niall pedig Matty. Amikor Jenna… akarom mondani Maya Niall-re pillantott, ő nem nézett oda, amikor viszont Maya elfordult a másik irányba, Niall pásztázta a pislogóival a lányt. És ezt játszották folyamatosan. Amikor egyszer véletlenül összeakadt a tekintetük, mindketten ugyanolyan gyorsan érdeklődtek valami más iránt. Maya-nak a váza volt nagyon érdekes, Niall-nek pedig… Harry alsója a szőnyegen?! No comment… Ez nekem akkor is gyanús… Ha Maya-t annyira hidegen hagyja Niall, akkor miért bámulja folyton őt, mint valami megszállott? Furcsa, nagyon furcsa… A doktorúr erre még visszatér és kideríti mi ez az egész, azonban most ideje megvizsgálni Harold Styles-t.

Harry a törvény. Pontosan úgy nézett ki, mint a tárgyalóteremben helyet foglaló bíró, kinek döntése szent és sérthetetlen. A vádlottak most… mi voltunk?! Harry szúrós szemekkel vizslatta először Maya-t majd engem, utána áttért Niall-re, míg nem tekintete Louis-on kötött ki. Ha mi nem lettünk volna elegek, még Rachel-t is azokkal a vádló tekinteteivel bombázta, bár igaz, hogy csak a mobilon lévő képét. A tekintete újra kezdte a kört, és amikor hozzámért visszahunyorogtam rá, egy „Mi a probléma?” kifejezés kíséretében. Csak megrázta fürtökkel borított fejét, és tovább vizslatta az embereket, kivéve Liam-et, akiben nem volt semmi furcsa.

Elég volt Harry-ből, térjünk át rám. Úgy érzem magamat, mint aki belecsöppent a Rejtélyes Igazságok című sorozatba. Vajon Liam-et tényleg egy démon szállta meg? Esetleg Louis hangulatingadozásait valami természetfeletti erő irányítja, avagy sem? Mi a helyzet a Niall-Maya láthatatlan, varázslatos kötelékkel? Csak a képzelet szüleménye vagy teljesen valóságos? Vajon Harry miért pásztáz mindenkit furkálódó tekintettel? Meg van rá az oka vagy ő is egy szerencsétlen áldozat, akit egy lény szállt meg? És ha már itt tartunk, Zayn valóban ilyen irdatlanul retardált, hogy ilyeneket képzel vagy esetleg egy űrlény? A műsor végén kiderül az igazság! Én már tudom, hogy ilyen irdatlanul retardált vagyok, nem kell ehhez semmilyen természetfeletti erő. És azt is tudom, hogy itt valami nem kóser. Tehát kanyarodjunk vissza újra a Niall-Maya pároshoz. Mi lehet a hiba? Maya akarta ezt. Ő akarta a kamujárást csak, mert nem akarta elutasítani Niall-t. Nekem nagyon nem úgy tűnik, mint aki el akarja őt utasítani, éppen ellenkezőleg… De akkor mi értelme van ennek, amit csinálunk? Ráadásul amióta Niall meglátott minket így, azóta rám se néz, csak mered maga elé, vagy Maya-ra pillantgat fájdalmasan. Nagyon nem szeretném, ha most ezek után megutálna. És van is egy jobb ötletem… Kiderítem, mit is érez Maya valójában Niall iránt. Ha semmit, akkor marad a színjáték. Ha viszont igenis érez valamit (ami szerintem igenis több mint szimpla vonzalom), akkor nem tudom, mit csináljak. Eldöntöttem, először kiderítem, és utána gondolkozom. Halkan felálltam és húztam magammal Maya-t is, aki egy újabb értetlen pillantással ajándékozott meg, ma már harmadjára. Észrevétlenül akartam lelépni, ezért lábujjhegyen próbáltunk felosonni a szobámba, reménykedve, hogy a tévébe bámuló Liam nem vesz minket észre. Hát igen… a lépcsőig jutottunk, ugyanis ekkor lelepleződtünk.

-          Állj! Két lépést hátra! Megfordul! – Mindketten ledermedtünk Liam hűvös és parancsoló hangjától. Úgy tettünk, ahogy kért és ekkor láttam csak, hogy még mindig a filmet nézi, és háttal ül nekünk. De akkor hogy vette észre a szökéskísérletünket? Megállította a filmet és felénk fordult. – Hova mentek?

-          M-mi csak… - kezdett bele Maya zavarodottan, majd rám nézett és folytatta. – Hova is megyünk? – Na a nagy hazugságmester! Mindig a megkönnyíti a helyzetemet, igen, ez Maya Davies!

-          Na már megint kötözködsz! Erről beszélek… - intéztem Maya-nak egy újabb fejcsóválás kíséretében. - Liam csak valamit meg szeretnék beszélni Maya-val négyszemközt, ha nem bánod. – vetettem jelentőségteljes pillantást a Woody rajongóra.

-          Értem. Akkor menjetek, és gyorsan rendezzétek le! – utasított minket. Így kell ezt csinálni! Zayn kontra Maya, egy : null.

Csuklón ragadtam a bambuló Maya-t és felvonszoltam a szobámba, az ajtót pedig becsaptam magunk után. Na most meglátjuk, hogy tényleg nem érez e semmit sem Niall iránt.

-          Mi a… - kezdett volna bele, de én ajkaira tapasztottam az enyémet és elhallgattattam.

Egy ideig tétovázott, majd pár másodperc múlva ajkai reagáltak és szenvedélyesen visszacsókolt. Ölembe kaptam, de a csókot nem szakítottam meg. Odasétáltam vele a franciaágyamhoz és finoman letettem rá. Áttértem a nyakára és finom, lágy csókokkal hintettem be puha bőrét. Ahol ajkaim hozzáértek, bőre libabőrös lett. Kicsit még talán el is mosolyodtam, hogy ezt váltom ki belőle. De tovább kellett folytatnom a küldetésemet. Ha most lefekszik velem, akkor valóban nincs semmi közte és Niall között, azonban ha megállít, akkor igenis lappang valami kis érzelem benne. Gyorsan kigomboltam az ingét, majd ő levette rólam a pólómat. Egy ideig, talán csak pár másodpercig felmértük a másikat és ő, pont, mint én, a jelek szerint meg volt elégedve a látvánnyal. Visszadöntöttem és fölé magasodtam. Áttértem a hasára és magamba szippantva a testápolója illatát, ott is lágy csókokkal hintettem be a bőrét, miközben ő erősen a hajamba túrt, ahogy egyre feljebb haladtam. A karjánál folytattam, egyre feljebb mentem, mígnem elértem a melltartójának pántját. A fogammal finoman lehúztam az egyik válláról, amikor megéreztem, hogy megdermed. A másik vállára vándoroltak az ajkaim és már majdnem azt is lehúztam, amikor eltolt magától és felült. Áhá! Lebuktál!

-          Mi a baj? – néztem rá boci szemekkel, mintha semmi tervem nem lenne.

-          Miért csinálod ezt? Ez csak kamujárás… - egy újabb értetlen pillantás. Ne már Maya… Átlátszó vagy, mint egy üres nutellás bödön!

-          És? Talán a kamusex az bűn? Érzelmek nélkül? Leo-val is ezt csináltátok, ha jól emlékszem. Velem miért ne lehetne? – pontosan azért, mert Niall haverja vagyok. Itt a válasz. De az ő szájából úgy is más fog kijönni és nem az igazság.

-          Természetesen azért, mert… mert… mert miért ne? Én csak megilletődtem. – mosolygott kínosan. Még egy buktató jel. – Hirtelen történt és-és… megszomjaztam! – mutatott az éjjeliszekrényemen lévő pohár vízre, amit fel is kapott és megitta. Hazugságban, Zayn kontra Maya, egy : eg… nem, még ez is elég gyatra volt szóval nulla. – Folytathatjuk! – én viszont nem akartam folytatni… így már nem.

Az ölembe ült és meg akart csókolni, de elhajoltam a poharamért, amit visszatett az eredeti helyére.

-          Tudod, én is nagyon megszomjaztam. – és amit még benne hagyott, azt egy szuszra megittam.

Furcsán nézett rám, majd csak lazán vállat rántott és megint megkísérelte a csókot, de ezt megint csak meghiúsítottam azzal, hogy elhajoltam a ventilátor irányába és bekapcsoltam azt.

-          Milyen meleg van itt! Nem? Nekem nagyon melegem van! – legyeztem magam. Ezt egy még furcsább tekintettel nyugtázta.

-          Mi a ba… - ekkor Niall nyitott be az ajtón és… Te jó ég! NIALL NYITOTT BE AZ AJTÓN! -  … jod… - Maya hangja szinte elhalt, amikor megpillantotta Niall-t. Az arca falfehérré változott, ahogy az enyém is…

Mind a hárman álltunk és néztük egymást. Mármint mi Maya-val néztük Niall-t, aki először Maya-t nézte, majd engem bámult hitetlenkedve, végül a tekintete Maya fedetlen igencsak szemrevaló felsőtestén állapodott meg. Na de Niall! Ez azért már nekem kínos. Aztán az arca ijesztően emlékeztetni kezdett egy érett paradicsomra. Nem tudtam, hogy zavarba jött-e vagy egyszerűen csak türtőztette magát, nehogy nekem essen. Ezt a reakciót végül is teljesen megértettem. Sőőt! Én behúztam volna magamnak egy olyan Rocky Balboa-sat, ha megláttam volna, hogy a csaj, akiért oda vagyok éppen a legjobb haverom ölében ül lovagló pózban, ráadásul félmeztelenül. Az pedig nem sokat javított az összképen, hogy mellettünk a ventilátor olyan csábosan fújta Maya haját, mintha valami rossz, német pornóban szerepelnénk. Egy szóval a felsorolt részletek közül már csak az egyikért is simán betörtem volna az orromat, ha Niall helyében lennék. Niall pedig úgy tűnt, meg is fogadja a magamban elmondott tanácsot. Álljunk csak meg! Ne Niall! Te légy okosabb, mint én! Nem érem meg! Mármint nem éri meg eltörni az orrom. Tuti fájna a kezed. Mondjuk megérdemelném... sőőt talán nem is érezném magam ilyen kegyetlenül szarul, de mégis... mégis csak az arcomról beszélünk. Ebben a kegyetlen világban olyan kevés szép dolog van.... ne rontsuk e azokat is... Miket beszélek? Ezt a védőbeszédet úgy sem hallja...

A félelmem feleslegesnek bizonyult, ugyanis Niall végül nem indult el felém, hogy a szart is kiverje belőlem. Na igen, ebből is látszik mennyivel jobb ember. Ehelyett azonban csak lesütötte a szemét.

-          Liam nézni akarja a filmet. Gondoltam jövök szólok. – ezután fogta és mielőtt még egy utolsót pillantott volna ránk, becsukta maga mögött az ajtót. Pontosabban bevágta. – Bocsi nem direkt volt! – kiáltott még vissza.

Akaratlanul is elmosolyodtam. Niall...te és az a vaj szíved...

A mosolyom rögtön eltűnt, ugyanis Maya valami orbitális erővel belevágta a homlokát a mellkasomba, minek következtében felnyögtem. Ha ezt Niall meghallotta... jó szív ide vagy oda, ő kitépi az enyémet...

-          Remek! – morogta Maya és innen tudtam, hogy igazam volt.

Neki Niall kell. Semmi kétség. A színjáték itt véget ért.

Harry szemszöge:

Ez a nap egyre és egyre furcsább lesz. Itt senki sem az akinek mutatja magát. Itt senki sem maga. Mármint maga, csak nem Önmaga. Mármint... óóó a francba is. A lényeg, hogy itt van valami és én ki fogom deríteni mi az.

Először jött ez a Louis-os letörés. Mi az, hogy egy poént sem mondott már legalább 24 órája?? Még akkor sem dobódott fel, amikor önként felajánlottam, hogy játszhat a hajammal. A HAJAMMAL! És mi volt a reakció... „Kösz, de most nem Harry.”  KÖSZI.... DE..... MOST..... NEM.... HARRY?????!! Komolyan Louis?! Ez már túl megy egy határon. Ezzel a dologgal kapcsolatban azonban tudtam, hogy Rachel a felelős. Valami történt, de erre sajnos még nem jöttem rá. DE rá fogok. Ohhhóóó de még mi az, hogy rá ráfog.  

Aztán jött ez a Maya- Zayn járás. Mi a fene?! Én Harold Edward Styles olyan messziről kiszagolom a kölcsönös vonzódást, mint keselyű a forró homokon perzselődő bölénytetemet. És köztük aztán nincs vonzódás. Jóban vannak. Ugyan nem „öribari”, de „sosehari” szinten tuti. De az hogy járjanak? Nevetséges. Ha itt valakinek össze kell jönnie az Rachel és Louis na meg Niall és Maya. Itt további párocskák nem játszanak. Ez a Maya-Zayn párosítás nem stimmel. A L’amour szenzorom nem jelzett semmit.

Ebben a pillanatban jelent meg az újabb kivesézésre váró alanyom, Niall... Várjunk csak. Eddig csak koplalt, de most láthatóan súlyosodtak a tünetek.

Földet bámuló, elhomályosodott látás? Csoszogás? Lazán lógó karok? Összepréselt ajkak? Jesszusom. Mit láthatott odafent szegény kölyök? Én tudtam, hogy nem szabad felmenni. Ha egy srác szobára hív egy csajt, annak csak egy vége lehet. El sem tudom képzelni mit láthatott szegény. Jobb lesz ha megyek és megnézem, csak hogy biztosan tudjam, hogy... Harry! Térj észhez! Lesz még rá alkalmad! Vagyis Harry az ott fent Maya és az egyik legjobb haverod. Most nem az a dolgod, hogy kukkolj. Itt most szükség van rád! Segíts a barátaidon! Rakd helyre a világ rendjét! Mentsd meg a rászorulókat! Lásd el őket a nagyszerű Styles-féle bölcsességgel és útmutatással.

Miközben fejben a lelkesítő beszédemet mondtam, fel sem tűnt, hogy közben felálltam az asztalra. Erre csak akkor jöttem rá, amikor Liam mérgesen hozzám vágott egy párnát, amiért kitakarom a tévét.

-          Hazza, nem elég hogy felteszed a lábadat, most már állni is kell az asztalon? – morogta az én drága gondoskodó Disney őrült Liam barátom. 

-          Ne haragudj, de megállítanád a filmet? – tudtam, hogy lehetetlent kértem, ezért muszáj volt érvelnem. – Itt most ki fogom borítani a bilit! Itt most leszámolás lesz! – ebben a pillanatban ért le Maya és Zayn az emeletről. Éééés ha ez nem lenne elég, Maya meg akarta fogni Zayn kezét, de ő ELHÚZTA A SAJÁTJÁT. – Itt most majom fog ugrani a vízbe! Itt most eltörik a korsó a kúton! – végig őket néztem szúrós tekintettel.

-          Harry! – kiáltotta Liam, csak mert kezdett elege lenni a közmondásokból álló felsorolásomból, de azért leállította a filmet.

-          Mert itt srácok... – dobbantottam az asztalon egyet a lábammal csak úgy a hatás kedvéért. – itt valami iszonyatosan bűzlik!

Mindenki döbbenten nézett rám. Vagyis Liam-en kívül mindenki. Tökéletes. Pont azok, akikre gyanakodtam.

-          Tehát, most szépen mindenki leül, amíg én fényt derítek a háttérben motoszkáló dolgokra.

Miközben a szobában mindenki leült körülöttem az „eset megfejtésére” várva, úgy éreztem magamat, mint Poirot, aki éppen felgöngyölít egy ügyet. Ismét tikkelt egyet a szemem, amikor Maya megpróbált Zayn ölébe ülni, miután ő leült, de Zayn érdekes módon inkább felállt, hogy kinyújtóztassa a térdét. Így tehát Maya egyszerűen csak leült mellé a kanapéra egy gyilkos pillantás kíséretében. Végül mikor mindenki elhelyezkedett érdeklődve várták a fejleményeket. Bevallom élveztem a reflektorfényt, így még egy kicsit fel s alá jártam az asztalon, a hátam mögött összekulcsolt kezekkel. Ezt tartott kb két percig, hogy én köhögés/sec sebességgel haladtam oda meg vissza a két méter hosszú asztalon, mikor Louis már nem bírta a feszültséget felkiáltott.

-          Szólalj már meg Harry! – kiáltotta én meg készségesen teljesítettem a kérését, természetesen egy újabb  köhintést követően.

-          Tehát. Már napok óta figyellek titeket! – erre a kijelentésemre a négyből három ember idegesen nyelt egyet. Természetesen Niall tört meg elsőnek.

-          Tudom, hogy szólnom kellett volna, hogy megettem az oreodat, de...

-          Mind tudjuk, hogy te etted meg Niall és nem baj. Megszoktuk. – csendesítettem el kissé ideges ír barátomat.

-          De attól még te is ugyan úgy sántikálsz valamiben. – itt ismét nyelt egy nagyot. – TE... – mutattam rá. – Már legalább hat órája nem ettél semmit, ami rendes emberek között is szokatlan nem hogy nálad. TE pedig... – itt Louis-ra mutattam. – hol vannak a szokásos vicceid? Hol van a Louis-féle nevetés és szórakozás? Hol van egy aprócska, nyamvadt mosoly? Természetesen a Rachel képének szánt mosolyokat nem számítom. – motyogtam, de Louis így is fülig elvörösödött. – TE... – itt Maya-ra mutattam, aki a jelenlévőkkel ellentétben vakmerően nézett a szemembe, mintha nem lenne félnivalója. Mindjárt megtöröm a páncélodat Maya Davie... Maya Nüx Davies! Majdnem elmosolyodtam a saját humoromon, de visszafogtam magamat és továbbra is faarccal álltam a tekintetét. – Te gaz csábító, mióta szemelted ki magadnak a mi drága Zayn-ünket? Eddig nem mutattál rá semmilyen hajlamot. Mi történt hirtelen? Mi lett Leo-val? – itt láttam, hogy Niall felkapja a fejét. – Megcsalod? Hmm? Mi meg asszisztáljunk ehhez?

-          Leo szakított velem. – jelentette ki faarccal, mire én idegesen nyeltem egyet. Na ebbe beletrafáltál drága Harry! Bravó!

-          Öhm... sajnálom. – kissé kiestem a szerepemből, de pár pillanat múlva, amikor Zayn-re böktem visszatértem. – Te pedig miért löksz el magadtól egy ilyen... most ne figyelj ide Maya, kérlek... egy ilyen szuper szexi ultra dögös csajt?! Főleg ha a barátnőd?! Hmm? – itt láttam, hogy Zayn idegesen mocorogni kezd. Vártam, hogy főjön a saját levében. Láttam rajta, hogy pár másodperc és megtörik az őt vizslató pillantások kereszttüzében, azonban Liam elrontotta a nagy pillanatot.

-          És én? – kérdezte.

-          Te Liam, te... Liam vagy. Veled nincs semmi gond. – mikor láttam a csalódottságot a szemében gyorsan hozzátettem. – Mi normálisak vagyunk. – vigyorogtam rá, de ő ahelyett, hogy feldobódott volna, csak lefáradva nézett rám.

-          Harry. Egy asztalon állsz félmeztelenül és Hercule Poirot-t játszod. Én ezt nem nevezném normálisnak. – Áhhá! Tehát fel lehet ismerni, hogy kit alakítok. Remek.

-          Akkor úgy mondom, hogy a jelenlévők közül most csak nekünk nincs rejtegetnivalónk. – ismét sokatmondóan fordultam vissza a simlis társasághoz, akiknek hirtelen másra kellett figyelniük.

Niall éppen a két lábfejével súrolgatta a padlót, mintha azt figyelné melyik a gyorsabb, Louis hirtelen égetően fontos dolognak tartotta, hogy megszámolja hány csík húzódik a felsőjén, Zayn teljes odaadással nézegette a körmeit, Maya pedig... hát persze. Maya engem nézett még mindig makacs, áthatolhatatlan maszk mögé bújva. Hogy csinálj? Durva!

-          Ezeket egybe vetve várom a magyarázatot. – keresztbe fontam a karomat és vártam.

-          Azt hittem, már megoldotta a büntényt a Rejtély Rt. – jelentette ki Maya.

-          Először is Hercule Poirot-t alakítom ha nem tűnt volna fel. – igenis sértette a büszkeségemet. Nem baj Liam, te mindig megértesz. – Másodszor pedig, szerintem jobban jártok, ha beismeritek, mintha én kezdeném el kitalálni.

-          Engem személy szerint érdekel a fejben fabrikált kis sztorid. – ő is keresztbe fonta maga előtt a karjait magabiztosan, miközben kihívóan nézett rám. Te kérted!

-          Ahogy akarod. – megpödörtem a láthatatlan bajuszomat. – Először is Niall. Szerintem neked hatalmas lelkiismeret furdalásod volt az oreom miatt, ezért nem ettél mostanában. Aztán megjelent az ifjú pár, akikre mellesleg nemsokára visszatérek, és még inkább magad alá kerültél, annyira, hogy végig lopva nézted Maya-t a film közben – itt láttam, hogy Liam mindjárt kiakad, ezért gyorsan folytattam. – Végül, amikor felmentél az emeletre, hogy lehívd a turbékoló gerlepárt... hogy is mondjam...megláttad, ahogy ... öhm... turbékolnak. – itt mindenki elkerekedett szemekkel nézett az említett gerle párra, akik fejük tetjééig elvörösödtek. Pont, ahogy sejtettem. Gondoltam, hadd főjenek a saját levükben, így helyettük inkább Louis-ra tereltem a szót. – Louis te pedig enyhén szólva rühelled Evan-t, amit meg is értek, mert kissé ellenszenves. – itt láttam, hogy Maya és Niall egy gyors kétségbeesett pillantást váltanak. Mi a fene folyik itt? Ez összetettebb, mint gondoltam. Megfájdul tőlük a fejem! – Ami pedig még nyilvánvalóbb, hogy oda vagy Rachel-ért, és hangulatodból adódóan gondolom ezt megmondtad neki, de ő nem viszonozza az érzéseidet. – itt most mindenki egy „Hogy erre nem gondoltam...” fejjel nézte szegény vörösödő Louis-mat, kivéve Maya-t, aki hitetlenkedve bámult rá. Kissé talán ingerülten. Újabb csomó a kibogozhatatlan kötélen. Fantasztikus! – És most jöjjön a Dalik páros. – Uhh én is kezdek ráállni erre a név összerakós baromságra.  – Azt gyanítom, hogy telefon-randiztok már egy ideje és tegnap megbeszéltétek, hogy milyen jó móka lenne összejönni, ha már egyszer Leo úgy is eltűnt a képből. Maya-ról mind jól tudjuk, milyen kis huncut a pasikkal. Engem is le akart teperni. – szipogtam kettőt, mintha egy teljességgel ártatlan áldozata lennék egy erőszaktevőnek, de a jelenlévők legnagyobb döbbenetemre kétkedve néztek rám. – Jól van, ha nem hisztek nekem akkor így jártatok. Pedig így történt! Szóval visszatérve. Telefonon megbeszéltétek, hogy járjatok, majd végül Maya már nem bírta elviselni ennyi jóképű, ellenállhatatlan szexisten társaságában és felcsalta Zayn-t az emeletre, hogy szabadjára engedje a felgyülemlett stresszt. – büszkén bólogattam „Úgy bizony, ahogy mondom” fejjel, amíg Maya a porba nem döntötte a nagy pillanatomat.

-          Nem mintha kötekedni akarnék a nagy Sherlock Holmes-szal...

-          Hercule Poirot! – kiáltottam indulatosan, de elengedte a füle mellett.

-          De Zayn hívott az emeltre nem én őt, és hidd el, hogy tudom kezelni a „szexuális feszültséget”, ami itt aztán nem volt. Elhiheted. – olyan pimaszul nézett a szemembe, hogy elvesztettem a türelmemet.

-          Ó igen? Miss Marple? Kérlek untass még a légből kapott meséiddel. – unottan megforgatta a szemeit, így nem bírtam tovább. – Akkor arra mi a magyarázat, hogy Zayn-nel vagy de egész film közben Niall-t nézted? – legnagyobb örömömre lefagyott az önelégült mosolya az arcáról. Kissé megsajnáltam, ahogy tátogva próbált magyarázatot találni.

-          Zayn-nel vagyok, mert őt választottam. – jelentette ki végül. 

Láttam, hogy Zayn idegesen fészkelődni kezd és Niall-t nézi. Mi olyan érdekes ma Niall-en, hogy mindenki őt nézni? Én is odanéztem, hátha választ kapok, végül megláttam milyen letörten kezd el ismét a lábai súrlódásával foglalkozni. És abban a pillanatban leesett minden. Kiraktam a Puzzle-t, de mielőtt felkiálthattam volna egy „Euréka”-t, Zayn szólalt meg.

-          Maya én nem tudom ezt tovább csinálni. Sajnálom. – mindenki döbbenten fordult oda, kivéve Maya-t, aki halálra váltan. – Szakítok. – ezzel Zayn felállt és magunkra hagyott minket.

A szoba megfagyott. Az állunk átszakította a padlót, a földkérget, átszakította a magmát, végül átszakítva az egész földgömböt, a pálcikák és szusi földjén kötött ki. Ezzz durva volt és mérhetetlenül bunkó módja egy csaj dobásának. Azt vártam, hogy Maya mikor veti magát Zayt után és tépi ki gerincét, amivel utána végtelen mennyiségű szúrást ejt a testén, de ő csak ült egy helyben, teljesen lefagyva. Azt hittem sokkot kapott. De helyette felállt és anélkül, hogy ránk nézett volna, elindult ki a szobából. Mindenki őt követte a pillantásával, még azután is, hogy eltűnt a fal mögött. Maya végszava az ajtó csapódása volt. Odakint vérfürdő lesz és emberek ezrei halnak majd meg. Reszkess világ! Maya Bosszúálló Davies megindult és vérszomjas. Halálra éhes. Még pár másodpercig csend volt, ami már kezdett átmenni agyhalál szintjére. Gondoltam ideje félbe hagynunk az ázsiai kirándulásunkat és visszatérni, ezért megszólaltam.

-          Ki akar fagyit enni? – kiáltottam fel.

-          Zayn! – pattant fel Niall a fotelből, majd iszonyatos tempóban tűnt el a felső emeleten.

Zayn, drága barátom, asszem halott ember vagy.